Fears of Total Freedom ~ Mooji


Nem az elméhez beszélek. Ez egy elme-kerülőút. Nem az elméhez beszélek. Az Igaz Létezőhöz szólok, de az elméd közbeszól: “Nem értem, nem értem.” Erre én azt mondom: “Oké, semmi gond, nem hozzád beszélek!” Szóval, akkor az, hogy monogám, avagy poligám vagyok, csak úgy történik a jelen pillanatban… A lényeg az… A lényeg az, hogy Önvalód sem nem monogám, sem nem poligám. Fantasztikus, mert tíz évvel ezelőtt láttalak először Dublinban, és akkor totál kiborulva menekültem el. Most már azonban nagyon élvezem. Csak… fantasztikus érezni ezt a különbséget. Röviden ennyi, mert hát sokan vagyunk itt. Az elmúlt három év során sok minden történt, aminek nagyon örülök… Folyamatban van egy ‘repedés’, megnyílás…és sok örömben, boldogságban van részem. Ezzel együtt, félelem is van bennem attól, hogy mit fogok felfedezni a teljes szabadságban. És ez a félelem arról szól… Butaságnak hangozhat, de megosztom veled, mert talán hasznos lehet számomra és mások számára is. Szóval, attól félek, ha felfedezem a teljes szabadságot, akkor majd mindig monogám leszek, és bár ostobaságnak tűnhet, számomra ez mégis fájdalmas. Egy olyan visszatérő motívumnak tűnik, amit eddig el akartam tolni magamtól. Hmmm… szóval, úgy tűnik, folyton kitérek előle. Örülök, hogy ilyen őszinte tudsz lenni. Örülök neki. Senki nem fog ítélkezni feletted az őszinteséged miatt. Teljesen rendjénvaló, ha elismeri az ember, hogy ilyesmik merülnek fel benne. Az én esetemben például teljesen értelmetlen, és ettől sokkal nevetségesebb dolgok történtek. Amikor ez a lehetőség feltárult előttem… ez az Ismeretlen felé való vonzás… Még olyan félelem is megjelent bennem, hogy Quasimodo lesz belőlem… Nos, azt sem tudom, mi ez a Quasimodo, hogy őszinte legyek. Csak láttam egy filmben… Nos, honnan jön egy ilyen dolog? Nem tudjuk. Láttam magam, ahogy döcögve sántikálok az utcán…Jaj, ne, ne,ne. Dehát ez teljesen nevetséges dolog. Mégcsak nincs is jelen a kultúrámban… …ez a Quasimodo dolog. Aztán meg attól is féltem, hogy el fogom veszíteni a férfiasságomat, vagy ilyesmi. Ilyen érzés is megjelent bennem. És valahányszor felmerültek ezek az érzések, egyfajta ellenállás is megjelent, de csak pillanatokra, mert vele együtt jelen volt egy mélyebb hit, meggyőződés is, ami talán nem mondhatnám, hogy teljes volt, de volt egyfajta jelenlét, ami ellensúlyozta ezt a félelmet… Volt egy kis ide-oda billegés, de a mérleg mindig az intuíció oldalára billent, mert tudtam, hogy ez nem az elmém kitalációja. De az elme ennek ellenére megjelent, és olyan dolgokat vetített… például hirtelen csoportoktól is félni kezdtem… …hogy valahogy, egyszer csak magába szippant egy csoport, és úgy kezdek majd viselkedni, mint egy ‘groupie’, vagy valami ilyesmi. És nem fogom többé függetlennek érezni magam. Ilyenek voltak bennem. És valahányszor felmerültek, azt mondtam magamban: “Ha Te így akarod… hát legyen, igent mondok rá. Ha így kell történnie… az Igazság kedvéért.” Mert láttam, éreztem, hogy eggyé válok Istennel…Ilyen érzés volt. De ez pillanatnyi érzés volt, mert az elme közbeszólt: “Oké, de ha igent mondasz, Istennel leszel ugyan, de Quasimodóként…” “Istennel leszel, de… eunuch-ként…” “Istennel leszel, de totál nincstelenként.” Erre én: “Oké, legyen!” És ezek a dolgok szépen eltűntek egymás után. Mert nem voltak igazak. Vannak, akik meghőkölnek: “Jaj, ne, ne, csak ezt ne.” Mert elszigetelődsz, és személyként kezdesz reagálni ezekre a dolgokra. Ilyenkor az elme fogást talál rajtad. Ha személy maradsz, az elme meg tud fogni, ezek a félelmek meg tudnak fogni. Vagyis, ha jól értem, nem a Quasimodóvá válás elképzelése okozza a fájdalmat, mert akár lehetett volna belőled Quasimodo, és mégis lehettél volna boldog… Hanem inkább arról van szó, hogy intuitív érzéseid szerint Quasimodo akartál lenni, vagy sem… szóval…érthető egyáltalán, amit kérdezni szeretnék? Nos, azt mondod, hogy ha a te esetedben valami igent mond erre, bármit is jelentsen ez az igen… …mondjuk egyfajta önmegadást az Ismeretlen felé…Miért, hogyan tudja valaki megadni magát az Ismeretlennek? Mert valami itt van…valami megérintett…úgy, ahogy semmi más nem tud. Nem azért tudod megadni magad, mert okos vagy, vagy mert kisilabizáltál valamit, hanem azért, mert megérintett valami. Arcon csókolt valami belülről. És most lángolsz. Az elme pedig tombolva ellenkezik, mert valahogy… az elme valójában nem is létezik, de a személy hitrendszerében mégis ijesztő erővel bír. Szóval, fegyvert szegez a fejedhez, és azt mondja: “Nézd, ha odamész…” És biztos van valami értékes számodra, mert az elme csak akkor tud zsarolni, ha van mit védened. Talán egy párkapcsolat, melyben hűséges vagy a partneredhez, vagy bármi… Nem…nem. Ez csak egy jövőbeli elképzelés. Különös, mert, jelenleg nincs is párkapcsolatom. De ez az elképzelés, ezt már az elejétől tisztáznom kellett volna, szóval… ez az elképzelés, mely szerint ha megengedem magamnak, hogy teljes mértékben igaz önmagam legyek, akkor a végén annyira el fogok merülni benne, hogy sosem találok vissza. Bizonyos módon, ez már folyamatban van…hogy őszinte legyek. De… a probléma az, hogy félek, eljön az a pont, ahonnan nincs visszaút. Oké. Először is azt értsd meg, hogy az ilyesféle félelmek nem véletlenül jelennek meg. Nem teljesen értem, el tudnád mondani másképp? Mostanában kezdett fel-felbukkanni ez a félelem. És azért bukkan fel, mert a fejlemények igen kedvezően alakulhatnak számodra. És ha folyton a félelmeidre figyelsz, megfeledkezhetsz saját ragyogásodról. Érted? Mert valami csak festi a képeket benned… Az összes gonosz manód megjelenik benned valamilyen formában. És valahogy, egyszerűen el kell hajítanod az egészet. Ne várj a ‘tökéletes’ pillanatra, vagy valamilyen garanciára azzal kapcsolatban, hogy hová fogsz kilyukadni. Egyszerűen mondj igent. Ez azt is jelenti, hogy mondjak igent a félelemre? Vagyis, amikor a félelem felmerül… Nem. Mondj igent Igaz Én-edre. Mondj igent az Igazságra. A félelmeknek csak addig van erejük, amíg saját kivetítéseiddel azonosítod magad. Addig van hatalmuk. De amint igent mondasz az Igazságra, nem tudnak tovább fennmaradni. Sétálsz a tengerparton, és egyik lábad a vízben, a másik pedig a homokban. Nem tudod eldönteni, ússzál, vagy inkább gyalogolj. Vagyis, a halak is belédharapnak, meg a rákok is belédharapnak. Amint tudod, mit akarsz… és valójában ez nagyon egyszerű, de az elme szeretne időt nyerni… …vagy az identitásod elveszítésétől való félelmed az, vagy bármi is az, ami ilyen…ingataggá teszi az elmét. Ez belőled táplálkozik… a Tudatosságból… aki egy kicsit még mindig kedvét leli ebben a sebezhető állapotban. És így az ilyen típusú játszmák folytatódhatnak. Amint meghozod a döntést, minden el fog tűnni. A félelmek… az ilyen jellegű félelmek az elme adu ászai. Elkezdi előhúzni az ászokat. Úgy tűnik legalábbis. Amikor azt mondod, igent kell mondanom az Igazságra… Nem, nem arról van szó, hogy kell… … úgy értem, ha úgy beszélek hozzád, márpedig úgy beszélek hozzád, mint Tudatosság a Tudatossághoz, akkor igen, azt mondom, igent kell mondanod az Igazságra. Nem mint személy beszélek egy másik személyhez… aztán meg azt mondod nekem, úgyis azt csinálsz, amit akarsz. Van különbség. Én mindig úgy beszélek hozzád, mint Tudatosság a Tudatossághoz… a Tudatosságról. Remek… amikor a helyemen ültem, mindent értettem, most pedig nem értek semmit. Igen, értem. Pontosan tudom, mi történik ilyenkor. Egy bizonyos ponton valami elkezd tiltakozni benned: ‘Ne, ne, ne!’ Ez a hangoskodás az elméből jön, mert úgy érzi, nyakon csípték a kutakodás fényében. Vagyis, most olyan, mintha kikapcsolt volna. Kikapcs… se kép, se hang. De te tudatában vagy ennek. Én nem az elméhez beszélek. Ez egy elme-kerülőút. Nem az elméhez beszélek. Az Igaz Létezőhöz szólok, de az elme közbeszól: “Nem értem, nem értem.” Erre én azt mondom: “Oké, semmi gond. Nem hozzád beszélek!” Mert az elme gyakran előrelép a nevedben, ő képvisel téged. Tőled kapja a hatalmat. Ez nem szemrehányás… egyszerűen így működik. És minden rendben van. Minden oké… Én nem érzem úgy, hogy el vagy akadva. Én sosem tekintek így rád. Sosem lehetsz elakadva. Az én szememben legalábbis. Nem tudsz elakadni. Te gondolhatod úgy, hogy elakadtál, ha az elméddel próbálod megérteni, de ne aggódj emiatt. És akkor az sem baj, ha félelmeket tapasztalsz, amennyiben nem azonosulsz velük. Jól értem? Ha nem azonosulsz velük, nem sok van nekik hátra. Mert a félelmek csak a figyelmed által táplált oxigénen tudnak megélni. Ha nem adsz nekik figyelmet, nem élhetnek sokáig. Igen, szóval az nem baj, ha látom őket, ha a fájdalommal maradok, de nem szenvedek… ha a képekkel vagyok, de nem azonosulok velük. Csak hagyd, hadd legyen. Pontosan ezt akartam mondani. Csak hagyd, hadd legyen. Te pedig… Ez így igaz. Hagyod, te pedig maradsz, ahogy vagy. És egy darabig ez így fog menni, de nem lesz örökké fennálló állapot. Ha a félelmen és azonosuláson keresztül nem táplálsz energiát ezeknek az erőknek, természetes, hogy nem lesz hova menniük, és visszatérnek a semmibe. És akkor az, hogy monogám vagyok vagy poligám, csak úgy történik az adott pillanatban… A lényeg az… A lényeg az, hogy Önvalód sem nem monogám, sem nem poligám. A test-elme kifejeződése olyan formában fog megnyilvánulni, amely igaz számára az adott pillanatban mint kifejeződés. De tudni fogod, hogy ezek… szóval, mire idáig eljutsz, ezek egyáltalán nem lesznek fontosak számodra. És azt se felejtsd el, hogy harmónia van abban, ‘ami van’, és hogy Ez szelíd feddhetetlenséggel fejezi ki magát. Nem arról van szó, hogy… Emlékszem, volt egy asszony, aki azt mondta: “Attól tartok, ha engedek ennek a belső hívásnak, egy csomó embert meg fogok ölni.” Erre megkérdeztem tőle. “Miért, egész életedben talán úgy éltél, hogy csak az önuralmad tartott vissza a gyilkolászástól?” Az egész csak az elme kitalációja. Nevetséges dolog. Egyáltalán nem így működik. És mintha csak a halogatást szolgálná. Azt az édes, belső felismerést késlelteti. Eljön egy pont, amikor már nem félsz többé ezektől a dolgoktól. Amikor azt tudod mondani: “Vigyél mindent!” És nem védelmezel semmit magadban. Ez a szabadság. Nem igyekszel megvédeni semmilyen belső bizonytalanságot…semmi ilyesmit. Ez is emberi betegségünk része. Van egyfajta nyitottság. Nem mondom, hogy soha többé nem lesznek pillanatok, amikor megtapasztalod a sebezhetőség,félelem, vagy bánat ízét… Felmerülhetnek bármikor, ezek is hullámok a létezés óceánján, meg fognak jelenni… de nem fognak felduzzadni. Nem fognak sokáig időzni. Mert az ego táptalaja már nincs ott, hogy táplálja őket. És meg fogod csinálni… Hűha! “Mire idáig eljutsz, ezek a dolgok nem lesznek fontosak számodra…harmónia van abban, ‘ami van’, és Ez szelíd feddhetetlenséggel fejezi ki önmagát.”

36 thoughts on “Fears of Total Freedom ~ Mooji

  • Mooji… my fear after listening to this, is that "i" will be awake, and those i love, who are around me, will not be accepting of it, and will reject me for the way my being is unfolding

  • @etyrnal if awakening happens to you, then no worries will have room to be present because you will be fully here and now. But your fears are preventing you and will always block your freedom.

  • I have always been suspicious and cynical of "gurus" of any sort but this man really is worth listening to and thinking about what he says….

  • When you seek truth, all fears come up but because they are unconscious they seem like they are new and great. They are great because our makeup is aversion towards pain and craving for pleasure which create pain. Be grateful when fears arrive because it's a sure sign you're headed the right way. There is no mind fighting for survival, it's the truth (the fears which keep us bound to identifying with mind/body) that comes to the surface and the deeper we allow it, the closer we get to freedom.

  • So beautiful he put it: "You have been kissed from the inside. And you are on fire. And the mind will rage a storm against this." Love it Mooji!

  • I think I saw him in another mooji's video…. Anyhow, I guess he is gay… Yehhh brilliant teaching, love Mooji!! X

  • This happens to be where I'm at. I've had that fear of hurting others or myself if I let go. And the perversions, except mine is much more extreme. Can't say it hasn't been difficult. This happens to be exactly what I was thinking it is. An attack of the mind. Much like the Buddha's 4 Maras. This video was extremely helpful. Thanks Mooji. Its important to have this kinda support!

  • This is so true lol, all kinds of weird things come up for me. And it's just the mind trying to buy more time. I love you Mooji <3

  • haha when I start to let go, all kinds of fears arise, like fear of becoming boring or not caring or even an extreme fear of losing control and become some kind of psychopatic murderer, all kinds of wierd fears arise just so the fear itself wont loose its grip on me and then I start to realise that this fear is not me but the cause of suffering itself.

  • Thank you mooji! And thanks to gift that is You tube otherwise I would not have got this message! It is just what I needed right now! I was just thinking or fearing that if I allow totall freedom, I will invite death of my loved ones into my life! I now know what is happening and what it is! Love you Mooji and Be blessed always!

  • My mind says "if i let go I'll end up homeless and someone has to pay for me to eat whether it's me or someone else. I want to pay for myself but i don't want to live as a slave in an office" "I want to sustain myself in a way I enjoy but I'm afraid if i wait too long I'll be behind in paying my way". I understand this is the mind and i understand there's a natural intelligence but i don't want to live in poverty that's just being honest about what my mind continues to say. I don't want to act through fear and end up trapped in an office job 9 to 5 again. Superficial as it is. It's always that way with mind and I want to let go but I'm afraid. My jobs have been in rescuing others and i can't do it anymore but i don't know any other identity.

  • Hello, would be glad to receive some feedback: When I started listening to Mooji I really layed on my bed a lot so I'm not sure about this, It's true I have several sicknesses and some touch me even while writing this, so I sometimes just cannot let my body rot like this and start wondering about the search for cure. I really get entangled in my wonderings very easy, but not doing anything is another evil. But I don't hear Mooji telling about mastering something like balance. Thank you.

  • There is a fear here that a ,,natural inner dezaster" will be,a super loud sound,I would fall into a big darkness,as somebody would jump from a high building.I will raise above earth…so many projections! And I see those laughing people that get the point,understand logically it won't happen…but the projection is there.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *